Erzsébet apácák temploma, kolostora, kórháza

Buda töröktől való visszafoglalását követően a ferencesek megkapták a Víziváros Duna parti  területén lévő mecsetet és dervisépületet. A romos épületeken 1703-ban kezdték meg Dumont  mérnökkari ezredes tervei alapján emeletes kolostoruk nyugati, Ország úti  (ma Fő utcai) szárnyának építését. A déli, Felső vásártéri (ma  Batthyányi téri) traktust, sarkában a refektóriummal 1722-ben kezdhették meg,  a dunamenti szárny építését a papnövendékek teológiai és filozófiai oktatása céljára 1726-ban. Eközben  a mecset helyébe épített, a mainál kisebb templomot használták. 1731 és  1737 között épült fel a ma is álló templom, homlokzatát a kronosztikonos felirat szerint 1740-ben alakították ki, 1739-41 között készült el az aszimmetrikusan elhelyezett,  lapos gúlatetővel fedett torony. Mindkettőt Hans Jakab kőmívespallér építette, berendezését, orgonáját az iparos fráterek alkották. (A toronyvégződés mai formáját 1891-ben kapta.) A templomot Assisi Szent Ferenc tiszteletére 1757. szeptember 18-án szentelték fel

1785-ben II. József  a szerzetesrendeket feloszlató rendelete alól ugyan kivonta a budai kapisztránus ferenceseket, de át kellett költözniük a megszűntetett Ágostonrendiek  Ország úti (ma Margit körút) kolostorába, helyükbe a Szent Erzsébet-szerzet betegápoló apácái költöztek. A kolostort a kórházi célokra  Tallher József alakította át, Hillebrandt felülvizsgálatával, 1785-87 között.  A kórház befogadóképessége az évek során bővült. 1805-ben Marczibányi István alapítványával kétemeletes épületszárny épült a templomtól északra, az egykori ferences temető felszámolásával, un. lábadozóház céljaira. 1890 körül a Bomba (Batthyány) tér felőli épületet két rizalit-szárnnyal U-alakúvá bővítették.

A II. világháború alatt  a kórház és a templom komoly károkat szenvedett, a Marczibányi-menhely rommá lett.
A műemléki helyreállítást dr. Gerő László Herder-díjas építész irányításával 1980-ban kezdték meg. A templom eredeti színvilágát szakértői kutatást követően 1984 -1985 között állították vissza.

Az apácarend 1950-es megszűntetése után  a templomot az egyházmegye vette át, a kórházból állami szociális otthon lett, a kolostor egy részét a Fővárosi Mérnöki Tervező vállalat (Főmterv) használta. A rendszerváltozást követően az idősek otthona működtetését a dunai szárnyépületben,  Gondviselés Háza néven a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vette át, a Marczibányi-menházat pedig az apácák rendháza és a budapesti német Szt. Erzsébet katolikus lelkészség számára alakították át. A templom 1981-től a Szent Anna plébániához csatoltan, 1989-től a németajkú hívek lelkészségeként működik.