Első magyar gőzfürdő

Scheibel József a korabeli Diana fürdőtől mintegy 100 lépésre a Szarka (ma Zrínyi) utcában, a kis Nákó-féle házban 1840-ben nyitotta meg orosz mintára működtetett első gőzfürdőjét (alacsonyabb hőfokú, de jóval páradúsabb, mint a finn szauna). Amikor két év múlva a város fejlődése miatt innen el kellett mennie, a Kiskereszt (ma Kazinczy) utca 40. alatt rendezte be gőzfürdőjét.

Scheibel  az emeletes épületet Hild József terve alapján építtette, majd 1847-ben Zofahl Lóránt terve szerint átépítésre is sor került. A klasszicista, cour d'honneur (nyitott díszudvar) elrendezéssel megépített fürdő a korabeli leírások szerint nagyon hangulatos és felkapott hely volt. A külön (női és férfi) izzasztó  és zuhanyozó termeket  a Duna felfűtött vizével látták el .

A későbbiekben a fürdőt 1868-tól Tarcsay József, 1891-től Tarcsay Jánosné, 1894-től Ringer Géza, majd özvegye  Juvelier Malvin, illetve 1921-től gyermekük, dr. Ringer István fürdőorvos üzemeltette tovább, "Első magyar gőzfürdő és kádfürdő" néven.

A családias hangulatú fürdőt (a szomszédos három, ugyancsak helyi védettségű és várostörténeti szempontból jelentős házzal együtt) 1969-ben bontották le, hogy helyükbe a Táncművészeti Főiskola helyhiányának pótlására - ideiglenes jelleggel - egy lapos tetős, hosszan elnyúló emeletes konténerépületet építsenek (az ideiglenes jelleg máig tart....).