régi Déli Pályaudvar

A már meglévő osztrák, olasz, tiroli, horvát vasúttársaságok egyesítésével 1859-ben jött létre bécsi székhellyel a röviden Déli Vasútnak nevezett vasúttársaság.  Az osztrák államtól és magántársaságoktól átvett vonalak hálózatát új vonalakkal bővítették.  A több magyarországi vonal közül a  Buda – Kanizsa közötti tervezése 1857-ben kezdődött,  és  a  forgalom megindulására 1861 tavaszán került sor. Buda állomására, azaz a mai Budapest Déli pályaudvarra március 22-én futott be az első teher-, április 1-jén pedig az első személyszállító vonat.

Az állomás a Vérmező mellett, egy korábbi temető helyén épült. Mivel itt egy mélyedés volt, a beérkező vágányokkal való szintbehozás miatt emeletnyi magasságban fel kellett  tölteni a területet, amit a köré épített vastag támfal tartott.  Feljárat egyrészt a krisztinavárosi Karácsonyi-palota mögött vezető Koronaőr utcából, másrészt a Városmajor felől volt.  Ezen kívül, a Gellért-hegy nyúlványa alatt alagutat kellett építeni a beérkező vágányok számára. Az állomás épülete a vasúttársaság más forgalmas pályaudvaraihoz hasonlóan komolyan felszereltnek számított. A fából épített vonatfogadó csarnokát közrefogta a felvételi épület két átellenes, indulási és érkezési feladatokra tagolt oldala. A Déli pályaudvar nevet 1873-ban kapta.  1901-ben a növekvő forgalom miatt a Vérmező felől új jegyváltó-előcsarnok épült.

A létesítményt a második világháború során teljesen lebombázták, a befutó vasútvonalak is tönkrementek. Az 1940-es évek végének vasúti helyreállítási munkálatai a pályaudvar épületére nem terjedtek ki. Egészen az 1960-as évekig ideiglenes létesítmények szolgálták az utasokat, csak 1962-ben emeltek új üvegcsarnokot a vágányok végén, ideiglenes perontetővel. Végül 1970-ben indult meg a pályaudvar rekonstrukciója.